Ma éjszaka hosszú idő óta először NAGYON jól aludtam. Úgy látszik nem árt egy kicsit magamba szállnom.

Azon gondolkodtam ma reggel, hogy mi idegesít a leginkább a férjemben, és azt hiszem az, hogy állandóan tükröt tart elém. Vagy rávilágít dolgokra, vagy pedig meglátom benne a saját gyengeségem. Tulajdonképpen itt mászkál mellettem egy egynyolcvanas tükör, és bármerre fordulok betolakodik a látóterembe. Talán ezért tudom egyszerre imádni és utálni is egyszerre.

Ez az ember, s az én tragédiám.

Madách:

"Minő csodás kevercse rossz s nemesnek,

... méregből, s mézből összeszűrve.

Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,

míg bűne a koré, mely szülte őt."