A mai napom is egyértelműen nyolcast érdemel:

- Kicsicsőr emelése min. két alkalommal: ok

- Kézlebénulások produkálásának a száma csökkent: ok

- Kicsit megpróbálni szeretni magam: ok

Ami beárnyékolta, kimondottan rajtam kívül álló ok(ok) volt(ak), tehát ennek semmi köze a pontozáshoz: reggel millió fáraóhangya nyüzsgött a furdőszobában, a mosdókagyló szélén. Először azt hittem, ismét a szomatizációs zavar játszik velem, de miután a harmadik pislantásra sem tűnt el a sok kis undorító dög, megpróbáltam visszafojtani egy igazi hisztirohamot, ami a gyomrom mélyéről próbált feltörni a torkom irányába. Mivel Kicsicsőr még szundikált, kénytelen-kelletlen visszafogtam magam, és nem vétettem a Tíz parancsolat ellen, hanem előkaptam a rovarírtót. Nem tudtam megállni, gyorsan fel is mostam, valahogy kellett a reggel fél hetes sokk után a komfort érzetemhez. 

Másik és legfontosabb fájdalmas napbeárnyékoló tényező Kicsicsőr berekedése volt, amire leghamarabb holnap, a doktornő tud gyógyírt találni. Csőrike vonatkozásában rájöttem még egy NAGYON fontos dologra: mielőtt a gyerek anyja, ember lánya, szegény asszony, egy órára kiteszi otthonról a lábát, az otthon maradó családtag(ok) alapvető dolgokról történő kioktatásáról soha ne feledkezzék meg!!! Még akkor sem, ha napi rutinjuk van a gyermek ellátásában, ugyanis ilyen speciális esetekben átmeneti memóriazavar, és feledékenység léphet fel náluk, és előfordulhat, hogy a gyermekünk nem részesül megfelelő ellátásban!!! A józan észt sem árt megkérdezni, hogy ő nem épp az év ugyanazon napjának órájában és percében készül kirándulni menni, amit mi is kinéztünk magunknak.

Nos, tehát arra nem számítva, hogy becses személyünk távollétében felcserélődik a Föld két pólusa, elmentünk Agyonrágottidegrendszerűszegény Anyuval Viktorék "egészség centrumába" egy kicsit lazulni.

Viktor egy igazi, hamisítatlan seggfejedelem, aki azt hiszi magáról, hogy humoros, de valójában fájdalmasan bugyuta, viszont klassz infraszaunát üzemeltet a nejével, és a közelmúltban betuszkoltak magukhoz egy jádeköves masszázságyat is - nagy örömömre. Amíg anyu a szaunában pörkölődött, én egyéb okok miatt, a jádekövek társaságát választottam. Isteni volt! Alaposan kiegyengette a hátamat. Már-már kezdtem attól tartani, hogy lassan a kezeimre is cipőt kell vennem, annyira nehéznek, és hajlottnak éreztem a gerincem, de most már minden oké. Megfogadtam, hogy ezentúl időt fogok szakítnai a testemre is, mert nagyon hálás a gondoskodásért!

A nap további részét nem említem, feljebb írt okokból eredő bosszúságok miatt, amiken meglepő módon anyám jobban kiakadt mint én, és csodával határos módon, nem vesztem miatta össze senkivel!!! Hurrá! Piros pont!

Amiről még nem tettem említést, azok a Cipralex abbahagyása után jelentkező elvonási tünetek. Három napja, hogy nem szedek dilibogyót, két hónap után. Néha szédülök, bizsereg a szám, és áramütés szerű érzést érzek az agyamban. Néha még hallani is vélem, ahogy zizzen egyet-egyet. Állati kellemetlen!!! Nem először érzem, régen is ugyanilyen volt, amikor abbahagytam a gyógyszereket, de úgy látszik az agyam szereti törölni a kellemetlen élményeket. Most leírom magamnak emlékeztetőül, nehogy mégegyszer bedőljek egy "Ötezres" pszichológusnak, aki meg akar győzni arról, hogy a gyógyszer kell: EMLÉKEZZ!!! AZ ELVONÁSI TÜNETEK ÁLLATI KELLEMETLENEK!!!

A nap tanulságai:

1. A gyerek vonatkozásában elengedhetetlen a gyeplő!

2. A test kényeztetése nem felesleges luxus, ha holnap is fel szeretnék kelni!

3. Az antidepresszánsok és szorongásoldók abbahagyása 2009-ben is ugyanolyan kellemetlen elvonási tüneteket okoznak, mint 2006-ban, vagy 2004-ben - NEM ELFELEJETNI!

Amúgy a napom - még mindig úgy érzem - abszolút nyolcas volt.

Jó éjt!